Werner Voss 1897 Április 13.-án született egy iparos fiaként Krefeldben!(Innen kapta a Krefeldi Huszár nevet) Testvérei közül ő a legfiatalabb mindössze 17 éves mikor kitör a világháború és belép a seregbe! Majd a kiképzés után a 2.ik Vesztfáliai Huszár Regimenthez kerül a Keleti frontra. Nem sokkal később a Regimentjét feloszlatják(más egységekbe osztják be őket mivel a huszároknak már nem veszik nagy hasznát a lövészárokharcok alatt!) Így Voss mint a legtöbb későbbi vadászpilóta megelégelte a földi harcot de legfőképpen a lövészárokharcot és a tétlenséget ezért jelentkezett pilótának! 1915 Augusztusában csatlakozik a Köln-ben állomásozó FEA7 egységéhez! Majd Szeptemberben küldik el, hogy repülést tanuljon azaz pilótává váljon! 1916 Májusában kapja kézhez a Pilóta Jelvényét! Miután felderítő szolgálatot látott el a KG 4 kötelékében 1916 Novemberében áthelyezik a híres Jasta2 (Jasta Boelcke) kötelékébe ahol mindössze 18 éves amikor eléri első légi győzelmét 1916 November 27-én! Kiváló tudására ad tanúbizonyságot az is, hogy már 1917 Április 8-án megkapja a legmagasabb kitüntetést a Pour le Merité-t is!(28 gépet lőtt le eddig kevesebb mint fél év alatt) Sokan úgy vélik, hogy kiváló képességekkel rendelkező pilóta volt fiatal korához képest, kiemelkedő teljesítménnyel! Az egyetlen pilóta akit úgy véltek, hogy képes behozni Richthofen eredményét! A két pilóta ekkor nagy versenyben állt az “első” helyért így mindketten próbáltak minél többet repülni és több bevetést elvállalni! (Voss 28 gépet lőtt le eddig míg “vetélytársa” és egyben legjobb barátja Manfred von Richthofen 38-at tudott magáénak mondani!) Mint később ahogy Richthofen közeledett a 100-hoz itt is megindultak a fogadások hogy Voss képes lesz-e behozni a “Vörös Bárót”? A fiatal immár ászpilóta Június 6.-án megsérült egy szövetséges felderítő-rajjal vívott csatában(megsebesítője: Lt. Christopher Draper) de később Vossnak sikerült felépülnie és visszatérhetett a harchoz! Voss Július 10-én megkapta a Jasta 10 kötelékének parancsnoki posztját![...]
Erich Löwenhardt 1897. Április 7.-én született Breslau-ban(Ma Wroclaw, Lengyelország) egy orvos fiaként. 14 évesen kadét lett. Mikor a háború kitört 1914-ben a csapatával együtt a keleti frontra küldték ahol meg is sebesült és ki is tüntették Sebesülési Érdemrenddel. Felépülése után visszatért csapatához majd 1915 elején megmentett 5 sebesült embert!(Köztük Osztrák-Magyar katonát is) amiért meg is kapta az Első osztályú Vaskeresztet! 1916-ban mint a legtöbb későbbi pilóta ő is megelégelte a lövészárok harcot és a tétlenséget így beadta a jelentkezését a Légierőhöz. Miután elvégezte a pilóta iskolát megfigyelő lett. Majd 1917 Márciusában csatlakozott a Jasta 10-hez! 1917 végére már 8 légi győzelemmel büszkélkedhetett aminek hatására 1918 Április 1.-től rábízták a Jasta 10 parancsnokságát! Pályafutása során háromszor sérült meg súlyosabban! Löwenhardt fiatal volt és agresszív de nagyon jó pilóta és taktikus akárcsak Lothar von Richthofen . Miután 1918 Májusában elérte a 24 légi győzelmet(Pour le Merité odaítélésének a határa 1918-ban) meg kapta a legnagyobb Porosz kitüntetést! Az új Fokker D.VII.-el repülve további légi győzelmeket ért el! Majd Augusztus 9.-én elérte az 54-et! A végzetes nap a fiatal pilóta számára 1918 Augusztus 9-én jött el amikor is egy légiharc közepette(Közben lelőtt egy SE-5-öst) összeütközött egy másik géppel amit Alfred Wenzl vezetett. Mindkét pilótának sikerült kiugrania a gépből(ekkor már elterjedté váltak az ejtőernyők) de Löwenhardt-nak nem nyílt ki az ernyője így nagy sebességgel Chaulnes mellett földbe csapódott és szörnyethalt! 21 éves volt! A legfiatalabb az Első Világégés első 10 ásza között! Érdekesség ,hogy Manfred von Richthofen is ugyanitt született(Breslau) és nagy barátok is voltak, de a csatatéren nem egy századba voltak beosztva míg Richthofen a Jasta 11-nél szolgált addig Löwenhardt a Jasta 10-nél volt de a 2 század később “egyesült” a JG1 köteléke alatt de továbbra is megvoltak a külön századok!
Az Osztrák-Magyar Monarchia második legsikeresebb pilótája 32 igazolt légigyőzelmével! Az Osztrák-Magyar pilóták között ő volt az aki a legtöbb kitüntetést kapta és egyben a LEGFIATALABB is közülük 1895 Október 3-án született Decin-ben(Ma Csehország)! 1914 Márciusában jelentkezett pilótának! Majd a végső pilóta vizsga idején(1914 November 26-án) előléptették Zügsfuhrerré azaz káplárrá! Mikor kitört a háború a 6.tábori repülőszázaddal(6.FLIK azaz K.u.K Fliegerkompanie) együtt Cattaróba vezényelték át! Itt az ellenség rövid időn belül megismerte nevét és vakmerő stílusát! Legnagyobb tette az volt hogy egy jól irányzott bombával elsüllyesztett egy gőzöst! Ezzel a tettével érdemelte ki az arany vitézségi érmet! 1915. Október 1-jén sajnálatos körülmények között lelőtték a gépét de sikerült kényszerleszállnia Montenegróban ahol hadifogságba esett! Podgoricába szállították ahol a tüzérlaktanyában dolgozott mint hadifogoly! Az egyik garázsban felfedezett néhány személyautót amik Nikita királyé voltak! Egy óvatlan pillanatban 5 fogolytársával kiszáguldott a nyitott laktanyakapun!(Néhány őr lőtt rájuk de célt tévesztettek) Majd a szoborrá változott katonák szeme láttára elviharzott az összes ellenőrzőpont mellett és egészen a Magyar vonalakig hajtott! Nem egészen 2 óra múlva már egy vadászgépben ült ahogy mondta:”A rossz ellátásért és a kegyetlen bánásmódért most néhány bombával mondok köszönetet nekik” Az Isonzó környéki csatákból is bőven kivette részét! Ruffo di Calabria hercege 100.000 aranylíra jutalmat tűzött ki annak aki lelövi Arigit!(De sem ekkor sem utána nem lőtték le) A háború után 1935-ben az ugyancsak Osztrák-Magyar pilótával Benno Fiala von Fernburg-al megalapította a Wiener-Nieustadt Airport Management Association-t! Majd nem sokkal később a Luftwaffe-nál mint kiképzőtiszt vett részt a Második Világháborúban(és előtte is) olyan tanítványok és későbbi ászok kerültek ki a keze alól mint Walter Nowotny vagy Hans-Joachim Marseille! Alvás közben természetes halállal halt meg 1981. Augusztus 1-én(85 éves korában) Attersee-ben Ausztriában!
Lothar von Richthofen 1894 Szeptember 27.-én született Breslau-ban(Ma Lengyelország,Wroclaw) a híres Vörös Báró fivére akivel a háború alatt együtt repült! Akárcsak bátyja Lothar is a lovasságnál kezdte a háborút majd mikor a front “megakadt” kérvényezte áthelyezését a Német Császári Légierőhöz! 1917 Március 6-án csatlakozott a bátyja által vezetett Jasta 11 kötelékéhez! Első éjszaka amikor odakerült Manfred, Wolff és Voss óvaintette Lothart a nyílt harctól és azt tanácsolták neki ha vesztett helyzetben van akkor azonnal meneküljön el! Később kiderült hogy Lothar nem ismeri azt a szót hogy “menekülés” sok harcban mikor a többiek rményvesztetten próbáltak meg menekülni az ellenség lövedékei elől addig Lothar-t nem érdekelte hogy mögötte van a fél Angol/Francia légierő ő ment és addig üldözte a prédáját amíg le nem lőtte! 47 nap alatt 24 ellenséges gépet lőtt le ami rekordnak számít! Gyorsan fejlődött a repülési tehetsége ahhoz képest hogy amikor először szálltak volna fel Lothar belevezette a repülőjét egy szénakazalba! Manfred és Lothar összeverekedtek! Gyors fejlődését mutatja az is hogy nem sokkal később lelőtte az angol légierő ászát Albert Ball-t 1917 Május 7-én! Ám nem sokkal később súlyos sérülést szenvedett(1917 Május 13) amikor légi harcot vívott egy BE2-es kétülésessel! Majd egy fél év lábadozás után visszakerült a Jasta 11 kötelékébe(1917 Szeptember 24-én érkezett meg a Jasta 11 parancsnokságára)[...]
[…] A háborúnak e korai szakaszában Udet még csak tüzérségi megfigyelőként vette ki részét a harcokból! Ám 1916 elején átvezényelték egy vadászalakulathoz (Flieger Abteilung 68) ahol Fokker D.III-al repült. Első légi harcában késlekedett nem merte megtámadni az ellenséget, (félt), mire a francia gép végigsorozta a gépét, ezért el kellett menekülnie így teljes gázt adott és lenyomta a botkormányt majdnem függőlegesen zuhant a föld felé! Sikerült egy darabban visszavinnie gépét a repülőtérre de ez nagy sokkhatással volt rá megijedt és félt! Megtanulta a leckét így ez után az incidens után megfogadta, hogy bármilyen sikertelen helyzetben lesz is, mindig megtámadja majd az ellenfelét soha nem futamodik meg! Így is lett soha többé egy légi harcból sem menekült el kivéve, amikor kifogyott a lőszere! 1916 Március 18.-án lelőtte első francia ellenségét egy Farman F.40-est! Ezzel elnyerte az I. Osztályú Vaskeresztet! Még ebben az évben szeptember 18.-án átvezénylik a Jasta 15-höz itt további győzelmeket ér el (5-öt) mielőtt 1917 Júniusában továbbvezényelnék a Jasta 37-hez! 1917.Januárjában Leutnant der reserve-é nevezik ki(tartalékok parancsnoka) Az év elején Udet-et és csapatát felszerelik a legkorszerűbb repülőgépekkel az Albatros D.III.-okkal! A Jasta 15 kötelékében találkozott Georges Guynemer-el a franciák ászával akivel 20 perces heves küzdelmet vívott amikor kifogyott a lőszere és menekülnie kellett volna akkor Guynemer mellé szállt és integetett neki majd hazarepült! Ez is mutatja hogy a pilóták milyen lovagiasak voltak egymással! Csak egyenlő küzdelemben lőttek egymásra! […]
[...]Mindenki azt hitte, hogy az altisztnek vége, amikor kb. 2-3 óra múlva mezitláb és véresen jelentkezett szolgálatra a főhadiszálláson! Mindenki megdöbbent a halottnak hitt katona láttán de meg is könnyebültek mert egy kedves bajtársukat kapták vissza! A csizmáját otthagyta, mert a ló alól nem tudta kihúzni meg sietett is, mert az oroszok minden halottba beleszúrtak egyet a szuronnyal hogy biztos meghaljanak! Ezek után a front megállapodott szinte egy helyen és Manfred ezt nem szerette, mert a lovasságot nem vetették be a lövészárok harc során csak gödröt, ástak meg lövészárkokat egész nap. Ezért jelentkezett a légierőhöz ahol azt mondták neki, hogy soha nem lesz belőle pilóta, mert az első szabadrepülésén úgy összetörte a gépet, hogy csak a szerencsén múlott hogy nem veszett oda ő is. Megbukott 3x a vizsgán de utána átengedték, mert „csak” a futómű tört el leszállás közben! Így mivel még nem engedték repülni egy bombázó alakulathoz került az Orosz-Porosz fronton pilótája Count Holck volt, aki egy tapasztalt vén rókának mondható ember volt. Megfigyelőként egy repülőt lőtt le de nem ismerték el nekik mivel a gép ellenséges vonalakon túl zuhant le és legalább 1 független szemtanú kell hozzá. Wizsnice fölött lelőtték a gépüket Holck-nak nem volt pisztolya Manfrednak pedig csak 1, tárja volt 6 tölténnyel! Szerencsésen visszajutottak a saját vonalaikhoz ahol az őrszem majdnem lelőtte őket! Manfred nem megfigyelő akart lenni, hanem pilóta így szeretett volna együléses gépeken repülni. Oswald Boelcke az akkori legnagyobb ász éppen „begyűjtő” úton volt mivel azt a feladatot kapta, hogy állítson fel egy repülőszázadot a legjobb pilótákkal! Manfred éppen vonaton utazott vissza a frontra az eltávozásáról, amikor észrevette, hogy Boelcke is ott ül a vonaton. Manfred szóba elegyedett vele és megkérdezte, hogy nem lehetne-e tagja a századának, mert nagy elhivatottságot érez a repülés iránt. Boelcke látva a fiatal pilóta lelkesedését engedett neki így Manfred tagja lett a Jasta 2-nek és Fokker Eindecker –el repült. Nem ért el vele sikert egy alaklommal sem szerinte ez azért volt, mert fiatal kezdő pilótaként még nehéz volt akár egy gépet is lelőni! Boelcke ekkor írta meg a róla elnevezett Dicta Boelcke-t amit, még ma is szóról szra tudni kell a Luftwaffe-nál minden pilótának! A Jasta 2-nél szolgált ekkor többek között Böhme,Manfred von Richthofen,Emil Shaffer és még több fiatal pilóta, akik a hbáorú korai szakaszában, rettegésben tartották az antant csapatok légierejét![...]
Folytatása következik
lehet h ez nem lett valami jó mert kicsit siettem vele de majd átírom elnézést ha vmit rosszul írtam v elírtam majd átfutom!
Ernst Udet 1896. Április 26.-án született Frankfurt am Main-ban! München-ben nőtt fel ahol egy repülőgép gyár és repülőtér volt a szomszédságukban ahova rendszeresen átjárt ezért gyerekkorától kezdve mindig arról álmodott, hogy egyszer repülhessen, mint egy madár ám ismerősei között hírhedté tette nemtörődömsége és rendetlensége! Fiatal korában épített egy vitorlázót az egyik barátjával de sikerült összetörniük. 1913-tól kezdve rendszeresen járt a repülőtérre és egy tesztpilótával közösen repült! 1914-ben jelentkezett katonának és felvették a 26. Württembergi hadosztályba, mint motoros futárt. Udet miután kikerült a frontra az egyik útján tüzérségi támadásba került és a motorját eltalálták ő maga is megsérült a vállán. Kórházba került a motorja pedig egy szerelőműhelybe ahol megjavították. Felépülése után kiengedték a kórházból, de a visszafelé úton rosszul lokalizálta a 26. Hadosztályt így Namur-ba került. Ezután jelentkezett katonai pilótának de az írásbeli vizsgán megbukott és elutasították!(érdekes hogy a későbbi ászok közül mindenki megbukott a vizsgán Manfred 3-szor, Udet 2-szer és ők ketten lettek a legsikeresebb német pilóták) Ezért Udet civil pilóta vizsgát tett le 2000 márkáért így nem kellett vizsgáznia, ha jelentkezni akart pilótának. Miután felvették a Flieger Abteilung 206-hoz került, mint felderítő-pilóta(nem megfigyelő mint Richthofen)! Udet és megfigyelője Justinius kiérdemelték a II. Osztályú Vaskeresztet![…]
[Még nincs teljesen készen ez még csak a pilóta karrirje elejét tartalmazza! Majd hamarosan jön a folytatása! Kurt Wolff]
Gyártását 1936-ban kezdték el, több mint 20 változata különíthetõ el. Lengyelország lerohanásakor már bevetették, bár számuk akkor még nem érte el a százat sem. Rövidesen kiderült, hogy az eredetileg 37 mm-es löveg nem elégséges, azt 1940-tõl kezdve (G változat) 50 mm-esre cserélték. A Szovjetunió megtámadásának idején már ez a típus képviselte a német páncéloserõk gerincét. A harci tapasztalatok azonban azt mutatták, hogy a szovjet KV–1-es és T–34-es típusok sokkal jobbak. Ezt követõen megnövelték a páncélzatot, majd hosszabb (de szintén csak 50 mm-es) löveggel szerelték fel a típust. Mindez a tömeg növekedését erdményezte, és megmutatta a gyártmány korlátait. 1943 augusztusában gyártását beszüntették, és az év végére kevés számú kivételtõl eltekintve kivonták a frontról, bár a hátországban és a megszálló csapatoknál a háború végéig hadrendben maradt. A Panzer III-asok alvázára épült a híres StuG III-as rohamlöveg.
Típusok:
Panzerkampfwagen III Ausf A
Panzerkampfwagen III Ausf B
Panzerkampfwagen III Ausf C
Panzerkampfwagen III Ausf D
Panzerkampfwagen III Ausf E
A MAN gyár által tervezett könnyűpáncélos teljesen megfelelt a Wehrmacht igényeinek. Az első 25 előszéria-gyártmány 1935-ben gördült ki a gyárból, az alapkonstrukciónál hátul elhelyzett motorral és elülső meghajtással. A kezdetekben elég sok apró változtatást eszközöltek a páncéloson, például a lövegtorony módosítása és a felépítmény mellső részén végzett munkák. A legfontosabb sorozatban gyártott változatok az Ausf B és C típusok, melyek döntött orrpáncéllal, és öntött lövegtoronnyal készültek. A torony páncélzata 15-30 mm, az alvázé 10-30 mm.
Az Ausf D és E változatokat 1939-ben gyártotta a Daimler-Benz. Ezeknél már a Famo/Christie felfüggesztést alkalmazták, és segítségével a csúcssebbeség 56 km/h-ra nőtt. Ezen típusok terepjáró képessége gyenge volt, így kivonták őket a szolgálatból. Az Ausf F,G és J az Ausf C tovább fejlesztett változatai, melyek páncélzata védelmet nyújtott a nagyobb kaliberű páncéltörő fegyverzettel szemben. Ez 15-35 mm-es páncélvastagságot jelentett a torony páncélzatán, és 10-30 mm-est az alvázon.
Készült egy felderítő változat is PzKpfw II Ausf L “Luchs” SdKfz 123 néven. 1941-43 között gyártották. Fegyverzete 2 cm-es KwK 38 vagy a késői példányokon 5 cm-es KwK 39/L60 löveg volt 1 db 7,92 mm-es géppuskával kiegészítve. Motorja Maybach HL 66 P 6 hengeres benzin, lökettérfogat 6754 cm3, teljesítménye 132,5 kW (180 LE) 3200 f/p-nél. Maximális sebessége országúton 60 km/h volt. Az üzemanyag tartály térfogata: 235 L, hatótávolsága terepen 130 km, országúton 190 km.
Az Ausf A-C változatokat széleskörűen alkalmazták a II. világháború első szakaszában, kiváltképpen Lengyelországban 1939-ben és Franciaországban 1940-ben. A nyugat ellen indított támadás kezdetén a hadjáratban résztvevő 2500 páncélos közül 965 volt Panzer II-es. Később a háború során az egyre modernebb páncéltörő fegyverek miatt a könnyűpáncélosok háttérbe szorultak, már csak felderítésre használták őket.
Gyártását 1936-ban kezdték el, több mint 20 változata különíthetõ el. Lengyelország lerohanásakor már bevetették, bár számuk akkor még nem érte el a százat sem. Rövidesen kiderült, hogy az eredetileg 37 mm-es löveg nem elégséges, azt 1940-tõl kezdve (G változat) 50 mm-esre cserélték. A Szovjetunió megtámadásának idején már ez a típus képviselte a német páncéloserõk gerincét. A harci tapasztalatok azonban azt mutatták, hogy a szovjet KV–1-es és T–34-es típusok sokkal jobbak. Ezt követõen megnövelték a páncélzatot, majd hosszabb (de szintén csak 50 mm-es) löveggel szerelték fel a típust. Mindez a tömeg növekedését erdményezte, és megmutatta a gyártmány korlátait. 1943 augusztusában gyártását beszüntették, és az év végére kevés számú kivételtõl eltekintve kivonták a frontról, bár a hátországban és a megszálló csapatoknál a háború végéig hadrendben maradt. A Panzer III-asok alvázára épült a híres StuG III-as rohamlöveg.
A MAN gyár által tervezett könnyűpáncélos teljesen megfelelt a Wehrmacht igényeinek. Az első 25 előszéria-gyártmány 1935-ben gördült ki a gyárból, az alapkonstrukciónál hátul elhelyzett motorral és elülső meghajtással. A kezdetekben elég sok apró változtatást eszközöltek a páncéloson, például a lövegtorony módosítása és a felépítmény mellső részén végzett munkák. A legfontosabb sorozatban gyártott változatok az Ausf B és C típusok, melyek döntött orrpáncéllal, és öntött lövegtoronnyal készültek. A torony páncélzata 15-30 mm, az alvázé 10-30 mm.